Világ
Minden népmese másként emlékezik a sötét és véres múltra, de abban mind egyetért, hogy réges régen a világ nagy részét, a népes városokat, gazdag bányákat, és kövér termőföldeket egy hatalmas és rettentő birodalom uralta. Sokféle néven ismerik ezt a birodalmat, van ahol Homálybirodalom vagy Sárkánykirályság a neve, máshol Óbirodalom, vagy éppen a Láncok Országa. Urai félték a halált, a mindenkit egyformán elragadó, rangot és vagyont nem ismerő erőt, ezért sötét mágiával, okkult szertartásokkal, sőt, véráldozattal és mások lelkeivel akarták kiengesztelni és megzabolázni. Rettentő sárkányistenének papjai és hadvezérei meghódították a délnyugati tengerpartokat, az északi erdőket és hegyeket, a keleti dombságokat és még a sivatag peremét is, számolatlanul hordva a meghódított földek kincseit uralkodóik elé, és láncra verve a meghódított népeket. Vannak olyan legendák, amik szerint még a megszerzett vidékek isteneit is elragadták, fogságba ejtették, vagy akár elpusztították.
Bár uralkodóik és előkelőik egyre tovább éltek, hosszú életük mind üresebb és szürkébb lett, míg végül már csak lelketlen, halhatatlan héjakká váltak. Zsarnokságuk azonban nem tartott örökké, a birodalmat belháború, az elnyomottak lázadása, és járvány roppantotta meg, és kihalt a sárkánykirályok nemzetsége, palotáik leomlottak, rabszolgáik felszabadultak.
Az egyik legismertebb történet – sőt, sokak szerint történelem – szerint egy fiatal és igaz lelkű férfi, Hieronimus gyújtotta meg a lázadás és megtisztulás lángját. Hieronimus – vagy ahogy azóta nevezik, Jeromos – azt hirdette, hogy nincs miért félni a haláltól, az élet csak a halállal válik teljessé, de a halálon túl örök boldogság és béke vár mindenkire a Megtisztító Nap kegyelméből. Jeromos csodákat tett, betegeket gyógyított, prédikált, tanított, és – bár ezt sokan vitatják – hadakat vezetett a zsarnokok ellen. Diadalával veszett oda a halált dicsőítő, sárkányistenüknek embereket áldozó ősi birodalom, és kezdődött el a remény, a szeretet, a béke, és a hit időszaka. Szerte messzeföldön Szent Jeromosként ismerik, aki vallást és királyságot alapított, majd feladatát elvégezve a napfény sugarain szállt fel az égbe.
Más legendák az északi fenyvesek és hegyek mélyén összegyűlt törzsfők és sámánok szövetségéről szól, akik elveszettnek és elraboltnak hitt helyi totemeikhez fohászkodva űzték ki a megszállókat fegyverrel és mágiával. A mindent elemésztő sárkányisten hatalmát az erdők, mocsarak, hegyek, tengerek, és viharok természetszellemeinek, állat-totemeinek összefogása törte meg, és ezen misztikus szellemlények azóta is őrzik és védelmezik törzseiket. A fenyőerdők mélyéről előtörő seregek legyőzték a korrupt, belülről rothadó, polgárháborús birodalom határerődjeit és seregeit, és a fővárosba betörve máglyán megégették az utolsó sárkánykirályt.
Keleten arról szólnak a mondák, hogy amíg nyugaton a sárkánykirályok rabszolgák véréből nyertek örök életet, addig a sivatagi oázisokban fiatalságot, erőt, és bölcsességet adó gyümölcsök termettek, a dűnéken túl pedig misztikus griffek, párducok, unikornisok, és dzsinnek rejtőztek. Népi hősök és ravasz kalandorok ezen gyümölcsöket elfogyasztva, a mesés lényekkel megalkudva űzték el a törzseiket és tengerparti városaikat fosztogató, rabszolgákat szedő sárkánykirályok seregeit.
Arról viszont mindenhol hasonló legendák szólnak, hogy hogyan lesz valakiből varázsló. A halottak közül néha egy-egy megmozdul, felkél, és természetfeletti, mágikus erőknek parancsol. Ugyanúgy igaz ez a vénségben vagy betegségben elhunytakra, mint a csatában elesettekre, meggyilkoltakra, vagy akár a kivégzettekre is. Hogy ez miért történik, és mitől függ, hogy ki tér vissza, senki nem tudja, és számos sötét történet kering – az elbukott sárkányisten átkáról vagy alkujáról, a feláldozott ezrek lelkéről, és a jellemükben gyengék mohóságáról.
A bukott és már-már feledésbe merült ősi birodalom romjain három erős, büszke, és életteli ország épült fel.
A birodalom északi és nyugati területeit leigázták az Ónhegy, azaz a Zinnberg fenyveseinek és völgyeinek törzsei, létrehozva a Zinnwald Fejedelemséget. A Fejedelemség az évszázadok során sorra hódította meg a szomszédos törzseket és civilizált tartományokat, idővel királysággá, a közelmúltban pedig Zinnwald Császársággá fejlődve. Ősi, törzsi társadalmának már csak a nyomai maradtak meg az állatszellemek tiszteletében és a tartományok előkelőinek vérvonalában, az országot a jól képzett hivatalnokokra, erős hadseregre, Hexennek nevezett élőholt varázslókra, és tartományi nemesekre támaszkodó császár kormányozza.
Az egykori keleti határvidékek városállamainak laza Gezer Szövetsége idővel mind erősebbé és szorosabbá vált, és a sivatagi oázisok törzsei is részévé váltak. A városállamok tudósai és kalmárhercegei felvirágoztatták és kizöldítették a sivatagot, jövedelmező kereskedelmi utakat építettek ki. A szövetség számos belviszályt túlélve és azokban megerősödve vált az évszázadok során Geszer Birodalommá, aminek trónját töretlenül töltik be a Gezer-dinasztia shahjai. A valódi hatalom azonban már régóta a tudósok, bölcsek, és kereskedők kezében van, és Geszerben sem az élőholt mágiának, sem a babonás vallásnak nincs helye a tudomány és értelem mellett.
A sárkánykirályok egykori sötét birodalmának szívében alapította meg királyságát Szent Jeromos tanítványaival és híveivel körülvéve. Jerónia az imádság, hit, remény, és béke földje, Jeromos tanításai ellenzik az erőszakot és vérontást, a halál rémsége ellen pedig a Megváltó Nap reményét kínálják. Szent Jeromos örökségét számos szerzetesrend ápolja, akik között előfordulnak hitviták ezen örökség pontos értelmezéséről. Jerónia királyának vagy királynőjének hatalma nagyban függ a szent vérvonalból származó bárók, bánok, és a szerzetesrendeket vezető apátok közötti hatalmi egyensúlytól, és az uralkodó jeromita vallási irányzattól. Abban viszont mindenki egyetért, hogy nincs helye Jeróniában mágiának, boszorkányságnak, élőholtaknak.
Történetünk idején Jerónia, Geszer, és Zinnwald már évszázadok óta létezik egymás mellett, hol kereskedve, hol viszálykodva. A palánkvárakat és mohos sziklaerődöket felváltották a fényűző, kifinomult kőcsipkés paloták, az íjak és faltörő kosok helyét átvették a Geszerből és Zinnwald Stübben nevű városából származó puskák és ágyúk, az előkelők mind inkább selymet, csipkét, brokátot, és aranyozott lemezvértet viselnek a hegedűszóval kísért udvari bálokon. És bár Geszer tudósai önjáró gépeket építenek, megfejtik a csillagok, a természet, és az emberi anatómia titkait, Zinnwaldban még erős az állatszellemek tisztelete, és a lápok, erdők, és hegyek élőholt boszorkányai parancsolnak a természet erőinek, Jeróniában pedig semmi nem lehet olyan fontos és olyan perdöntő, mint a tiszta, dogmatikus hit és Szent Jeromos öröksége.
Történet
Az alkalom
Történetünk középpontjában a közelmúltban lezárult határháború (amelyet sokan neveznek kétnemzedékes háborúnak is) végét jelentő békeszerződés áll. A harcot és erőszakot elítélő vallása miatt mindig is békére törekvő, gyengén felfegyverzett Jerónia sokáig ellenállt két erős szomszédja, Zinnwald és Geszer befolyásának és terjeszkedésének, de végül a diplomácia, kereskedelem és dinasztikus házasságok helyett a hadseregek döntöttek. Az értékes határmenti területekért versengő Zinnwald és Geszer hivatalosan egymással viselt hadat, de a harcok nagy része Jerónia déli megyéiben zajlott. Jeróniai végvárakat ostromoltak meg, jeróniai katonák és lovagok próbálták feltartóztatni a földjeiken átvonuló seregeket, miközben saját egyházuk rosszallását is viselniük kellett a vérontás miatt. A háborúnak immár vége, a hódító seregek által megszállt jeróniai vidékek sorsa még bizonytalan, de mindenki fegyvernyugvást és békét akar, hogy újrakezdődhessen a mindennapi élet és a jövedelmező kereskedelem.
A helyszín
Jerónia, Geszer, és Zinnwald diplomatái, nemesei, szerzetesei, tudósai és hivatalnokai összegyűlnek a Szent Szív Kolostorában, egy ősi, legendákkal övezett helyen, ahol időtlen idők óta kötnek szerződéseket, békéket, dinasztikus alkukat, és tesznek esküket Jerónai urai. Az ódon falak között ármány, románc, hűtlenség, kalmárszerencse, zsiványság, hitvita, ősi titkok, családi drámák és a világ sorsát megfordító felfedezések szegélyezik a békéig vezető utat.
A szereplők
A három érintett országból érkeznek küldöttei: tudósok, mágusok és nemesek, diplomaták béke örömére emelt kolostor szerzeteseinek vendégszeretetét élvezik.
Zinnwaldból mágusok, a császári udvar és a birodalmi tanács követei érkeznek a helyszínre, Geszerből pedig a tudósok és a kereskedők szövetségének, valamint a sivatagi törzsek képviselői lesznek jelen. Jeróniát a királynő emberei, az ősi családokból származó nemesek, a határ menti bánságok küldöttei és az egyik legfontosabb szerzetesrend képviseli a béke aláírása során. De persze nem mindenki az, akinek látszik…
Az ünnepség sokaknak csak ürügy arra, amiért valójában jönnek: van, aki most akarja megalapozni a befolyását, más a háború sérelmeit akarja megtorolni ellenségein. Akad, aki házassági szerződést szeretne kötni, és van, aki a kolostor és a hely múltját kutatná. És persze van olyan, aki szemet vetett az ajándékok egyik-másikára, amit a békekötésre hoztak el a küldöttek.
Vajon mivé fordul az ünnepség? Könnyed, fényes bálba, ahol szerelmek szövődnek vagy véres bosszúhadjáratba, ahol a múlt sérelmei megtoroltatnak? Egy politikai eseménnyé válik, amely a három ország jövőjéről dönt vagy ez lesz az évszázad Nagy Dobása? Erről mindenkinek más az elképzelése…